oldal a kedvencekhez
bnr11
bnr67
|
 |
Ăn Ărtam
|
|
bnr12
| | |
|
Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned! |
|
| | |
bandita76 blogja
|
Ăn Ărtam  |
Őrült kalandom, Andreával
.... vagyok 33 éves. 182 cm magas, 80 kg. A versenysúlyom 75 kg, de az évek, és a kényelmesebb élet, növesztett egy kis pocakot. Akkorát, amire ha panaszkodok, a nők csak annyit mondanak: ennyi kell.
Nem tartom magam jóképűnek. Ha elmegyek egy női asztaltársaság mellett, nem vonzok sóvár tekinteteket, És a nők nem sóhajtanak egy emberként fenekemre bámulva. Mégis, ha elkapok egy érdeklődő pillantást a metrón, buszon, akkor dagad a mellem, és arra gondolok, milyenné válna az a pillantás 19 cm-es szerszámom láttán.
Bár, párkapcsolatban élek, sivár, illetve nulla szexuális életem, kalandok keresésére ösztönzött. Nem számítottam sok jóra, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen regénybe illő, filmvászonért kiáltó élményben lesz részem.
Egy vasárnap délelőtt, egykedvűen nézegettem az eropolis oldalát. A sablonosnál, sablonosabb bemutatkozások köśzt végre olyan hirdetésre akadtam, mely igazán felkeltette érdeklődésemet.
Andrea, a 36 éves, magyar nyelv és irodalom szakos tanárnö, társat keresett magányos kéthetére, míg férje külhonban, üzleti úton lesz. A hétköznapi elvárások mellett, a jelentkezőknek még egy feltételnek kellett megfelelnie: fogalmazást kellett írnia önmagáról, miként képzeli el AndreĂĄval a találkozást, és a kaland után, milyen lenne a búcsú.
Fantasztikusnak tartottam az ötletet.
A leadási határidő december 27-ig szólt. Az egész történetet, sajnos nem tudtam addigra leírni, Így két részletben külldtem el Andreának irományom. Kicsit tartottam tőle, hogy ez nem tetszik majd Andreának, de történetünk első része, megragadhatta annyira figyelmét, hogy jóval 27-e után, is írt nekem.
Levelét meglátva, majd kiugrott a szívem a helyéről. Bíztam magamban, de hihetetlen érzés volt tudni, hogy a sok jelentkező között bejutottam a legjobb három közé.
Az előĂírásoknak megfelelően, elküldtem a fotóim a megadott email címre, és vártam.
Minden nap, izgatottan nyitogattam levelezésem, de semmi. A várt siker, késett, és már-már lemondtam Andreáról, mikor egy gyönyörű napon új üzenet érkezett tőle.
Remegő kezekkel nyitottam meg, és izgatottan vártam, mikor nyílik meg a levél, és mohón vetettem rá magam drága szavaira.
Meg kell hagyni, volt humora:
Kedves .....!
Gratulálok, Ön nyert!
Sikeres irodalmi pályázatával, elnyerte a "A szép fogalmazásért, egy csodĂĄlatos éjszaka fődíjĂá, azaz engem.
A pályázatában leírt körülmények és események igazán magával ragadóak. Noha az élet a legjobb forgatókönyvírór, ön sem maradt el sokkal, és szívesen átélném önnel a megálmodott történetet.
Kérem, keresse a kapcsolatot velem, egy email-ben, hiszen mint az a történetéből kiderül más csatornára nincs szükségünk.
Üdvözlettel:
Andrea a Tanárnő
Imádtam! Újra és újra elolvastam sorait, és újra és újra megnyitottam arcképes fotóját, melyet a levél mellé mellékelt.
Édes, mégis határozott céltudatos tekintet mosolygott rám a képernyőről. Istenem! Azok a zöld szemek, megbabonáztak. Lubickoltam a siker édes mámorában, majd lassan kijózanodva, válaszadásra sűrgettem magam. Tudtam, még ezerszer édesebb mámor vár rám, és már a gondolata is, megduzzasztotta nadrágom elejét.
Még egy-két levélváltásban tisztáztuk a részleteket, aztán vártuk a nagy napot. Az utolsó éjjelen alig aludtam valamit, oly izgatott voltam.
De eljött az a nap is!
Este találkoztunk, rendhagyó módon. Egy McDonalds volt a találka helye, de abban maradtunk, úgy ülünk be, mint két idegen. Mikor beléptem az étterembe, Andrea már ott ült az eltervezett, félreeső sarokban. Sietve, kikértem egy kávét, és megindultam felé. Nem léptem az asztalához. Egy asztalnyira, szemben vele, úgy ültem le, hogy jól láthassam. Kávémba cukrot tettem, és komótosan kevergetve, Andreára pillantottam.
Nem tudtuk megállni: ahogy tekintetünk összetalálkozott, egy mosolyféle, átfutott ajkainkon. Nem zavartattam magam, alaposan végigmértem Andreát.
Padlizsán színű, kötött pulóvert, és fekete térd felett érő szoknyát viselt. Lábait, fekete harisnya, reményem, és legszebb álmaim szerint combfix, és magas sarkú csizma fedte. Izgató látvány volt! Elképzeltem magam, egyik diákja ként, ki alig várja Andrea óráit, hogy gyönyörködhessen ebben a tüneményben.
Andrea is alaposan végigmért. Tekintetéből elégedettséget olvastam ki, és azt, hogy gondolatai a körül járnak, mint az enyém. Ma szeretkezni fogunk egymással!
Kávéink kortyolgatása közben, össze-össze fonódott tekintetünk. Hol huncutul mosolyogva, hol vad átfűtött pillantásokat lövelltünk egymás felé. Aztán lassan, elfogyott kávénk, és Andrea öltözködni kezdett. Magam is, indulásra készen összepakoltam tálcám tartalmát.
A McDonalds-bółl kilépve, óvatosan követtem. Csak a buszmegállóig mentünk, és vártuk, a buszt. Valószínűleg késett, mert már rengetegen álltak a megállóban. Meg is lett az eredménye ennek a tömegnek. Andreát, a buszon is csak távolról szerettem volna figyelni, de e helyett, már felszállás után, egymás mellé keveredtünk. Nekem háttal állt. Igyekeztem nem tolakodóvá válni, de össze-össze értek testeink a tömegben.
Andrea illata mámorĂító volt. Legszívesebben, orrom a hajába úrtam volna, hogy eggyé válhassak ezzel a drága illattal. Éreztem, már az illat hatására, mint tódul a vér szerszámomba. A busz enyhe zötykölődésétől, előbb Andrea háta nyomódott mellkasomnak, majd lassan, egyre intenzívebben feszes popsija az ágyékomhoz, és farmerem alatt meredező tagomhoz préselődött.
Szemem lehunyva, teljes odaadással élveztem a pillanatot. Elképzeltem Andrea testét a ruha alatt. Láttam magam, ahogy ott állok mögötte meztelen, és duzzadt hímtagom a fenekéhez nyomódik, miközben kezeimmel előrenyúlok, melleit markomba veszem, végig simítok rajtuk, majd le, Andrea oldalán, egészen kecses csípőjéig.
Azt hittem, az ő képzeletében is ez játsződik le, mert szinte teljes erővel az ágyékomhoz nyomódott tompora, de rá kellett jönnöm, hogy csak megérkeztünk a megállóhoz, hol le kell szállnunk, és Andrea mozdulatával, egy utastársunknak nyitott utat az ajtó felé. Mindegy, akkor is hálás voltam.
A járdán -hogy Andrea némi előnyre tegyen szert-, megtorpantam, mint aki azon gondolkozik, merre is tovább. Persze nem volt kérdéses, és Andrea nyomába szegődtem. Az emberek lassan, lemorzsolódtak körülöttünk, és csak mi ketten voltunk az utcán. Komótosan, és bár nem volt szükséges, és csak lelkem mélyén éreztem, de lopva követtem pár méterről. Úgy éreztem, Andrea tudtán kívűl, valami bűnös dolgot teszek most.
Meglehet, Andrea nagyon is tisztában volt vele, hogy tekintetem hogyan pásztázza végig testét, mert minden lépése, és az azt kísérő mozdulata, azt üzente számomra: a tied vagyok, birtokolj.
Újfent elképzeltem, mit rejteget a ruha alatt. Képzeletemben, rövid kabátja, szoknyája, és bugyija nélkül, csizmában, combfixben igyekezett haza felé.
A buszon történtek óta, mit sem lankadó férfiasságom, önálló életre kelt. Alsółm szárából kibújva keresett kiutat, de sajnos a teljes szabadságra, még várnia kellett, hogy aztán remeteként egy meghitt barlangban, eljöjjön számára a nirvána.
Pár sarok után, megérkeztünk a házához. Kaput nyitott, és besurrantam mögötte a házba. A liftajtó előtt álldogálva, még mindig nem szóltunk egymáshoz. Némi zavart mosolyt megeresztettünk a másik felé, de egy hang sem hangzott el közöttünk. Mert így akartam.
A liftbe is úgy léptünk be, mint két idegen. Andrea benyomta a harmadik emelet gombját, majd pimaszul a lift falának dőlve, végigmért, és dagadozó nadrágomra meresztette csodálatos zőld szemeit. Én is újfent végig mértem őt. Rájöttem, semmi másra nem vágyom most annál jobban, minthogy, dárdámmal birtokba vegyem rejtett édes barlangját.
Szemeiben a lobogó tűz lángját felfedezve, most már biztos voltam benne ő sem akar mást. Követtem tekintetét, furcsán álló nadrágomra, majd ránéztem, és szemöldököm felvonva, rámosolyogtam: ez van, mit lehet tenni, mire ő csak egy remegő sóhajjal válaszolt.
Végre megérkeztünk a harmadikra. Kiszálltunk, és Andrea szemmel láthatóan remegő kezekkel ajtót nyitott. Beléptem mögötte a lakásba. Hagytam, hogy bezárja az ajtót mögöttünk, majd megragadtam, és gyengéden úgy fordítottam, hogy ismét úgy álljunk, ahogy a buszon. Lehúztam kabátom cipzárját, és magamhoz húztam őt csípőjénél fogva, hogy érezze fenekén, mennyire |
bnr10 |
|
bnr13
bnr95
bnr91
bnr15 |
|
